DVTK100

A Diósgyőri VTK méltán híres fanatikus szurkolóiról. A drukkerek elkötelezettsége, valamint a meccslátogatottság alapján nem túlzás kijelenteni, hogy Magyarország egyik legkedveltebb csapatának számít. A klub története fordulatokban gazdag, hiszen az utóbbi 100 évben a kimagasló sikerek mellett komoly hullámvölgyekből kellett kilábalnia a klubnak.

Vanger Vilmos elemi iskolai tanító és egy öt tagból álló bizottság kérelemmel fordult a helyi vasgyár igazgatójához egy labdarúgó-egyesület létrehozásának céljából. Vangerék egy „szabályszerűen működő sportegyesület megalapítását határozzák el”. Az egyesület alapítógyűlésére 1910. február 6-án került sor a Vasgyár munkástermében. A gyűlés határozata alapján a klub Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) néven alakult meg.

1910. május 1-jén a DVTK a Miskolci Sportegyesülettel játszott edzőmérkőzést. Erről a következő jelent meg a korabeli sajtóban: „A vasgyári csapat színe piros-fehér. Mintegy két éve már, hogy a vasgyárban komoly gondolkodású iparos ifjú szövetkezett, s a maguk gyönyörűségére elkezdték az általánosan kedvelt labdarúgó játékot művelni. (…) Saját jószántukból, önerejükből, a kezdet sok nehézségeit és akadályát leküzdve, egy 70 tagból álló egyesületet képesek megalkotni, a léha mulatozások helyett szabad idejükben a sport nemes szórakozásában lelik ambíciójukat”.

1912-ben pedig a csapat már bajnoki mérkőzésen is részt vett. 1916-ban és 1918-ban a klub megnyerte az észak-magyarországi kerületi bajnokságot. A DVTK 1920-ban már elmondhatta magáról, hogy megmérkőzött a korszak összes első osztályú csapatával.  A diósgyőriek a magyar bajnokság első osztályában először az 1940–41-es idényben szerepeltek DiMÁVAG néven. A csapat első győzelmére az ötödik fordulóig kellett várni. A DVTK a Szolnoki MÁV elleni mérkőzést magabiztos nyerte 6:3 arányban, majd a szezon során sikerült legyőzniük az akkor világhírű Ferencvárost is Budapesten. Végül újoncként a 6. helyet szerezte meg a csapat.
A diósgyőri csapat történetében az első, válogatottságot elérő játékos Berecz István volt. A korabeli diósgyőri válogatott játékosok között találhatjuk Dudás Zoltánt is, aki 1955-ben az Aranycsapat védelmében játszott a Csehszlovákia elleni, 3:1-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen.

1968-ban került sor az 500. mérkőzésre az élvonalban és ekkor szerződött a csapathoz a legendássá vált Veréb György kapus is. Ebben az időszakban alakult ki az a sikeres diósgyőri csapat, amely nemzetközi porondon is megmérethette tudását. A közép-európai kupában a DVTK olyan csapatokkal játszhatott, mint a Palermo, a Crvena Zvezda és a Lokomotív Kassa együttese.
Az 1974 és 1984 közötti időszak elhozta a klub történetének legsikeresebb időszakát. Ehhez számos labdarúgó hozzájárult. Közülük az ismertebbek: Veréb, Tatár, Salamon, Oláh, Borostyán, Fekete, Fükő, Váradi és Teodoru, hogy csak néhányat említsünk. Az ő teljesítményüknek köszönhetően beszélhetünk „diósgyőri aranycsapatról”. Az 1976–77-es szezonban a csapatnak a klub történetében először sikerült a Magyar Kupát elhódítania.
A DVTK a nemzetközi porondon is jeleskedett. Először a Kupagyőztesek Európa Kupájában, 1977-ben. Máig emlékezetes a kupában elért Besiktas elleni 5-0-s győzelem. A végállomást a tizenegyesekkel diadalmaskodó Hajduk Spilt jelentette. 1979 őszén az UEFA Kupában való legendás menetelés következett. A Rapid Wient idegenben 1-0-ra, otthon 3-2-re győzték le a diósgyőriek, a Dundee Unitedet Skóciában szintén 1-0-ra, otthon pedig 3-1-re. Mindössze négy európai csapat mondhatta el magáról, hogy abban a szezonban addig 100%-os teljesítményt nyújtott. A Kaiserslautern ellen azonban már nem sikerült a csapatnak továbbjutnia.
A diósgyőri együttes ezt követően megismételte korábbi teljesítményét, és 1980-ban ismét diadalmaskodott a magyar kupában, sőt 1981-ben is bejutott a döntőbe, ekkor azonban „csak” az ezüstérmet szerezte meg. Az 1978–79-es szezonban megszületett a csapat ezredik élvonalbeli találata, sor került a 800. NB I-es mérkőzésére és megszerezte a bajnoki bronzérmet. A DVTK 25-30 ezres nézőszámmal büszkélkedhetett és a magyar labdarúgás egyik meghatározó csapata volt.
A két Magyar Kupa-győzelem közötti időszakban a kezdő 11 szinte minden tagja rendelkezett valamilyen válogatottsággal. Az 1979 novemberében játszott mérkőzéseken 8-9 játékos volt az olimpiai válogatott tagja. Ugyanakkor többen közülük egyben az „A” válogatott keretének is tagjai voltak. 1979. szeptember 12-én a Csehszlovákia (2-1), szeptember 26-án az Ausztria (1-3) és október 17-én a Finnország (3-1) elleni válogatott mérkőzéseken a nemzeti csapatban 5 diósgyőri játékos is szerepelt egy időben. Név szerint: Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár és Borostyán.

Az aranykor után a csapat hét éven keresztül a másodosztályban szerepelt, ami után ugyan ismét feljutott az élvonalba, de ezt újbóli kiesés követte. Az első és másodosztály közötti ingázást követően a csapat helyzetének stabilizálása Tornyi Barnabás nevéhez fűződik, aki 1996-ban vette át újból a vezetőedzői teendőket. Egy év múlva az élvonalba juttatta a csapatot, ahol a diósgyőri együttes újoncként a 8. helyen végzett. A klub folyamatosan a lét-nemlét határán egyensúlyozott, mígnem 2000 nyarán elérte végzete.
Ezután a szurkolók maguk vették kezükbe a kezdeményezést és megalapították az új DVTK-t. Ebben segítségükre volt az önkormányzat, a bőcsi labdarúgócsapat, a Borsod Volán SE és még számos más támogató is. Az új évadot a legalacsonyabb körzeti bajnokságban kezdték. Az összefogás eredményeként a csapat jó pár év kihagyás után, 2004 májusában visszajutott a magyar labdarúgás élvonalába. Újabb tulajdonosváltás eredményeképpen végül 2009. július 17-től a csapat tulajdonosa az önkormányzati tulajdonú Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Kht. lett.

A 2009-2010-es szezonban a klub fennállásának 100. születésnapját ünnepli, melynek izgalmas, ugyanakkor győzelmekben gazdag történetére méltán lehet büszke minden DVTK szurkoló!

forrás: dvtk.eu